Tudástársadalmat, esélyt minden gyereknek! Szabad és független kultúrát, tudományt és civil szférát!

Tudástársadalmat, esélyt mindenkinek!

A tudás és a tanulásra való képesség adja a legjobb esélyt a boldogulásra. Az iskola legyen a gyerekeké! A tudomány, a kultúra és a civil szféra pedig legyen független a politikától, mert ez a siker és a gazdag sokszínűség előfeltétele.

  • A tankötelezettséget kiterjesztjük 18 éves korig, felszámoljuk az iskolai szegregációt és kiemelten figyelünk arra, hogy senkinek ne kelljen otthagynia az iskolát
  • Gyerekközpontú iskolát teremtünk, csökkentjük az osztálylétszámokat
  • Minden gyereknek biztosítjuk az érettségi lehetőségét és a valódi idegen nyelvtudást
  • Ingyenessé tesszük az első diploma megszerzését
  • Tanszabadságot és tanári szabadévet adunk, csökkentjük az óraszámokat, felülvizsgáljuk a minőségbiztosítási rendszert
  • Új közmédiát hozunk létre
  • Visszaadjuk a civilek autonómiáját és politikamentesítjük a forráselosztást
  • Megszüntetjük az MMA-t és felszámoljuk a Fidesz-klientúrát a kultúrában
  • Teret nyitunk az egyetemi és akadémiai kutatóintézeteknek és műhelyeknek

 

Gyere, csatlakozz és csináljuk meg! Mert mindenki számít!

Bővebben lejjebb.

Ha Te is egy fejlődő tudástársadalmat és megfelelő oktatást szeretnél, akkor írd alá a kezdeményezést!







Feliratkozom a hírlevélre

Szólj hozzá! Mondd el a véleményed!




TUDÁSTÁRSADALMAT, ESÉLYT MINDENKINEK!

Iskolarendszer

A tudás és a tanulásra való képesség a legjobb esély a boldogulásra. A Párbeszéd a tudásalapú társadalomban hisz, és abban, hogy minden gyereknek meg kell kapnia a valós esélyt a benne rejlő tehetség kibontakoztatására. A cél, hogy egységesen magas színvonalú oktatásban vegyen részt minden gyerek, a szegregáció és a korai szelekció megszűnjön, az iskolai lemorzsolódás töredékére csökkenjen, és a lehető legtöbb diák szerezzen érettségit, majd diplomát is.

A tekintélyelvű iskola helyett a „kíváncsiságelvű”, készségfejlesztő iskolában hiszünk, ahol a lexikális tudás helyett azon van a hangsúly, hogy származásra való tekintet nélkül minden gyerek megtanuljon tanulni, összefüggéseket átlátni, kérdezni, valamint empátiával viszonyulni másokhoz és társaival együttműködni.

A Párbeszéd a finn oktatási rendszert tartja követendő mintának, amely nem csak a világ egyik legsikeresebben és – főleg – legigazságosabban működő rendszere, de az intézmények helyett a gyermekeket helyezi a középpontba. A hazai jó gyakorlatok, eredményes integrációs gyakorlatok közül a Hejőkeresztúron bevezetett modellt tartjuk példaadónak. Az integrációból nem engedünk, sőt: az egyházi intézményeket is bevonjuk – de ténylegesen meg is teremtjük annak feltételeit. Az iskolák fenntartását – a legszigorúbb esélyegyenlőségi garanciák mellett – visszaadjuk a helyi közösségeknek: az önkormányzatoknak; kistelepülések esetében a kistérségi társulások volnának a fenntartók. Emellett a szülők és maguk a diákok is nagyobb beleszólást kapnának: megerősítjük az iskolaszékeket, a diákönkormányzatokat is.

Biztosítjuk, hogy az egyházi iskolák nem élvezhetnek privilégiumokat. Jelenleg ugyanis ezeknek az iskoláknak kvázi többletjogai vannak, miközben az állami fenntartási iskolák elsorvadnak. Mindenhol garantálni kell a megfelelő minőséget és színvonalat, ehhez pedig megszüntetjük a különböző iskolák közötti differenciálást. Megszüntetjük továbbá a kéttannyelvű iskolákra vonatkozó korlátozásokat is.

Az Orbán-kormány oktatáspolitikája teljes csődöt mondott. Ezt támasztják alá a nemzetközi vizsgálatok, valamint a kompetenciamérések eredményei. A tanulók teljesítménye évről-évre csökken, a tankötelezettségi korhatár leszállításával pedig egyre többen hagyják ott az iskolát idő előtt. A kormány folyamatosan vonja ki a pénzt az oktatásból: most negyedével költünk kevesebbet az oktatási rendszerünkre, mint 2010 előtt.

Az OECD legfrissebb adatai szerint kevés időt fordítanak az iskolákban az alapkészségek oktatására, kevesen járnak egyetemekre, miközben hatalmas a bérszakadék a tekintetben, hogy kinek milyen végzettsége van: egyetemi diplomával gyakran a többszörösét lehet keresni, mint alap- vagy középfokú végzettséggel.

Ma a szakképzésbe járók jelentős része idő előtt, végzettség nélkül elhagyja az iskolát, s aki el is elvégzi, az is sokszor az elhelyezkedéséhez szükséges alapkompetenciákat sem szerzi meg a képzés végére, az ún. duális képzés sem erre, sem a végzés utáni munkahely biztosítására nem alkalmas. A statisztikák alapján látjuk, hogy minél magasabb valakinek a végzettsége, annál nagyobb eséllyel tud belépni a munkaerőpiacra. Ezért a szakiskolásokat engedni kell átzsilipelni a szakközépiskolákba, s alapvető cél kell legyen a szakközépiskolák (új nevükön: szakgimnáziumok) tekintetében, hogy mindenki teljes értékű érettségit tehessen.

 

Tankötelezettség

A kormány egyik legkatasztrofálisabb intézkedése volt a tankötelezettségi korhatár tizennyolcról tizenhat évre történő leszállítása. Azóta a statisztikai adatokból látszik, hogy egyre többen érettségi és szakképesítés nélkül hagyják el az oktatási rendszert. Az intézkedés bevezetése óta 12%-kal csökkent az iskolába járó tizenhét évesek, és 7%-kal az oktatásban részt vevő tizennyolc évesek aránya. Ezeknek a gyerekeknek esélyük sem lesz a boldogulásra: jól képzett, tájékozott, jól kereső munkavállaló helyett közmunkások, vagy olcsó betanított munkások lehetnek.

Mi nem ilyen jövőt szeretnénk adni a magyar fiataloknak! Ezért a Párbeszéd a lehető leghamarabb visszaállítja 18 évre az iskolakötelezettség korhatárát, ugyanakkor a „problémás” diákok, fejlesztéshez, mentorálásához biztosítja a szükséges pluszforrásokat.

 

Inklúzió az oktatásban

Az oktatási rendszerünk egyik legsúlyosabb problémája a szegregáció, ami már kisgyermekkorban elkezdődik. Az intézmények egy része már igen korán, az óvoda-iskola átmenet idején elkezdi „megszűrni” a gyermekeket. Ezzel a gyakorlattal pedig kockára teszik ezeknek a fiataloknak a jövőjét és társadalmi integrációját. A Párbeszéd felszámolná a szegregációt az Integrációs Pedagógiai Rendszer kiterjesztésével, melyek célja a hátrányos helyzetű gyermekek esélyeinek kiegyenlítése az iskolában és óvodában. A program a 2000-es évek közepe óta működik, azonban a 2010-es kormányváltást követően háttérbe szorult. A Párbeszéd szerint ezekre az integrációs projektekre az ország legtöbb iskoláinak szüksége van, ezért növelnénk a program forrásait. A projekt részévé tennénk a civil szervezetek integrációt célzó projektjeit is.

Kísérleti programot indítunk az úgynevezett „mágnes-iskola” hálózat elterjesztése kapcsán is. A „mágnes-iskolák” koncepcióját az Egyesült Államokban dolgozták ki, a fő cél pedig az afroamerikai diákok elkülönítésének megszüntetése volt. A mi célunk is az, hogy etnikailag minél változatosabb legyen a diákság ezekben az intézményekben, melyeket magas színvonalú oktatási infrastruktúrával és alternatív pedagógiai módszerekkel tennénk vonzóvá a szülőknek, többek között az ország leszakadó régióiban.

A kompetencia-alapú, differenciált, inkluzív és projekt-alapú oktatást kötelezővé tesszük az ország minden iskolájában! Ennek lehetővé tételéhez pedig érezhetően csökkentjük az osztályok létszámát. Vagyis amellett, hogy felszámoljuk az etnikai és az osztály-alapú szegregációt és szelekciót, megteremtjük a valódi és sikeres integráció feltélteleit is; a szegregáció elfogadhatatlan és káros, a sokat kárhoztatott „rideg integráció” viszont nem hatékony. A sikeres integráció (inklúzió) érdekében megduplázzuk az iskolai fejlesztő- és gyógypedagógusok, valamint pszichológusok számát, kiemelt pedagógus-bérpótlék járna a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben dolgozó tanároknak.

Támogatjuk a koragyermekkori fejlesztéssel foglalkozó civil szervezetek programjainak országos kiterjesztését is, ugyanis nagyon sok jó gyakorlat honosodott meg alapítványok és egyéb szervezetek jóvoltából, mint például a Biztos Kezdet Gyerekházak, a Lépésről Lépésre pedagógiai program. A Párbeszéd a tanodaprogramok finanszírozását is bővítené, és támogatná a tanodahálózat kiterjesztését.

Leginkább a hátrányos helyzetű régiókban jellemző, hogy nehezen megoldható a gyermekek iskolába járása. Márpedig ez sokszor ahhoz vezet, hogy a gyermekek rendszeresen nem jutnak el az intézménybe. A Párbeszéd ezért nem csak „mágnes-iskolákat” hoz létre, de iskolabusz-programokat is indít majd, mindamellett javítani kell ezekben a régiókban a közösségi közlekedést is.

 

Új alapkészségek

Minden magyar diák legalább középfokon tanuljon meg angolul 18 éves korára! Ma már a továbbtanulásnak, a magasabb hozzáadott értékű munkák elvégzésének, a tájékozódásnak és az önképzésnek is alapvető feltétele az, hogy a fiatalok legalább középszinten meg tudják értetni magukat angolul. A Párbeszéd ezért a nemzeti alaptantervet úgy alakítaná át, hogy biztosítsa azt az óraszámot, amivel minden diák eljuthat legalább a középfokú angol nyelvvizsgáig. Hasonlóan fontos a digitális írástudás, ezért nagyobb hangsúlyt kap az IT ismeretek oktatása minden diák számára, és támogatjuk az erre specializálódó osztályok és iskolák számának növelését is.

 

A tanárok szabadsága és fejlődése

Visszaadjuk a tanszabadságot a tanítóknak, tanároknak. A tankönyvválasztás szabadsága és a speciális helyi és egyéni tantervek kialakítása a jó oktatás egyik alapköve. A teljesítményértékelési rendszert is át kell alakítani, hogy a mostani, felülről kikényszerített adminisztratív kötelesség helyett az önreflexiót és a folyamatos szakmai fejlődést segítő intézménnyé váljon. A kiégés elkerülésének érdekében bevezetjük a szabad évet a tanárok számára, hogy 7-8 évente lehetőségük nyíljon a szakmai megújulásra.

 

Ingyenes első diploma

Míg az általános iskolai végzettséggel rendelkezők 15.5%-a munkanélküli, addig a diplomások esetében ez az arány 2,2%. Egy diplomás kétszer annyit keres, mint egy középfokú végzettséggel rendelkező társa. Magyarországnak tehát mindent meg kell tennie, hogy a lehető legtöbben jussanak el legalább az első alapdiploma megszerzéséig. Ezért, valamint a társadalmi mobilitás serkentése érdekében a Párbeszéd ingyenessé tenné az első diploma megszerzését, a mesterképzést pedig kiterjesztené.

 

Új közmédia

A közpénzből fenntartott és közmédiának nevezett, de pártpropagandát sugárzó adók helyett valódi, politikai oldalaktól független közszolgálati hírszolgáltatást, tv és rádió csatornákat hozunk létre, paritásos politikai és társadalmi, civil felügyelet alá helyezve, a jelenlegi, évi közel 80 milliárd forintos költségvetés feléből. A közszolgálati tartalom előállítására nyilvános pályázati rendszert állítunk fel, ahol a döntést két szempont, a közszolgálati érték és a potenciális elérés határozza meg.

A közérdekű kormányzati tájékoztatást nem keverjük össze a propagandával és kizárjuk a lehetőségét annak, hogy kormányzati kampányokat pártcélokra lehessen felhasználni. A kormányzati, állami vállalatok hirdetési keretét felülvizsgáljuk, és a megmaradó hányad elköltését kizárólag a célcsoportok elérésétől tesszük függővé.

Szubjektív szempontokat kizáró frekvenciapályázati rendszert hozunk létre a médiaszabályozás átalakításának részeként, és megszüntetjük a sajtószabadságot korlátozó Médiatanácsot.

 

Független tudományos, kulturális és civil szféra

Véget vetünk a tudomány, a kultúra és a civil szervezetek világa politikai megszállásának. Mindhárom területen lebontjuk a Fidesz-rezsim bástyáit, és visszaadjuk az önigazgatás garantálta függetlenséget.

Eltöröljük az egyetemi autonómiát sértő, politikai kinevezetteket pozícióba juttató kancellári rendszert.

Megvonjuk a Magyar Művészeti Akadémia privilegizált, köztestületi jellegét és hatalmas költségvetését. A Nemzeti Kulturális Alap a szakmai önigazgatás jegyében működhet a jövőben: csökkentjük a miniszteri keret aranyat, a döntéseket a szakmai delegáltakból álló, folyamatosan változó összetételű kuratóriumoknak kell meghozniuk, szigorú összeférhetetlenség és teljes átláthatóság mellett.

Hasonló elvek mentén szervezzük újra a Civil Alapot, eltörölve a jelenlegi intézmény nevét is, amely szinte hivalkodik azzal, hogy csak az engedelmes, csendes, a kormánynak kedves társadalmi szervezeteket támogatja – ezért hívják Nemzeti Együttműködési Alapnak.

 

Gyere, csatlakozz és csináljuk meg!

Mert mindenki számít!