Négynapos munkahét: több munkahely, több pihenés!

négynapos munkahét

A munkaidőcsökkentés a jövő, ami számos országban már megvalósult.

  • Rövidebb munkaidő mellett azonos bért biztosítunk
  • Véget vetünk a munkaidőn túli dolgoztatásnak

Gyere, csatlakozz és csináljuk meg! Mert mindenki számít!

Bővebben lejjebb.

A technikai fejlődés miatt, nem szükséges annyit dolgoznunk, mint régen. Írd alá, ha egyetértesz!







Feliratkozom a hírlevélre

Szólj hozzá! Mondd el a véleményed!




NÉGYNAPOS MUNKAHÉT: TÖBB MUNKAHELY, TÖBB PIHENÉS!

A Párbeszéd meggyőződése, hogy mindenkinek igénye van az értékteremtő munkára, de úgy véljük: a bérmunka nem az élet értelme. Létre kell hoznunk a munka és a magánélet új egyensúlyát!

Ma túl kevesen vannak állásban, ők viszont túl sokat dolgoznak. És túl sokan végeznek olyan munkát, amiért semmilyen anyagi megbecsülés nem jár – erre is válasz az Alapjövedelem (ld. 1. pont).

Mi a fizetett és nem fizetett munkák egyenlőbb elosztását szeretnénk elérni: dolgozzunk kevesebbet a megélhetésért, s ugyanakkor jusson több idő kinek-kinek saját magára és a szeretteire. Az emberi civilizáció és a technológia fejlődése egyre inkább lehetővé teszi, hogy a munka világában olyan új egyensúlyt alakítsunk ki, amely mindannyiunkat közelebb visz a teljes és boldog élethez.

A ledolgozott órák száma az egész világon folyamatosan csökken: az 1950-es évekhez képest – amikor már a heti 40 órás rezsim volt a meghatározó – harmadával kevesebb időt dolgozunk. A szabályozás mégsem követi a valóságot: itt az ideje, hogy a politika felzárkózzon az élethez!

A négynapos munkahét bevezetésével nagymértékben nőne a termelékenység, az életminőség és a valódi foglalkoztatottság is. Szektoronként eltérőek lehetnek az optimális munkaidő meghatározásának feltételei, ezért, habár főszabályként a 4 napos munkahetet írnánk elő, lehetőség lenne a napi 8 óra helyett 6,5 órás munkaidő megszabására is.

A szabályozás elsősorban a nagyvállalati, állami vállalati és közszektorra, a költségvetési intézményekre és önkormányzatokra vonatkozna. A kisebb vállalkozásokra, a civil szervezetekre és egyéb foglalkoztatókra rugalmas bevezetés, szélesebb mozgásteret biztosító szabályozás vonatkozna.

 


Történelmi és földrajzi kitekintés

Az ötnapos munkahetet annak idején a munkavállalók összefogása kényszerítette ki a munkáltatók ellenében – változatlan fizetések mellett. Maguk a munkáltatók is meglepődtek, hogy a munkaidő csökkentésének hatására milyen nagy mértékben emelkedett a dolgozók termelékenysége. Ezen ma már nem csodálkozunk: számos felmérés mutatja, hogy a munkaidő csökkentése emeli a munkateljesítményt, emellett segíti a dolgozók egészségének megőrzését.

Az Egyesült Államokban 1886-ban még rendőrök fojtották vérbe a rövidebb munkanapért szervezett tüntetést (erre emlékezünk május elsején). 1926-ban azonban a Ford autógyárban maga a tulajdonos döntött úgy, hogy a vállalatnál a 40 órás munkahetek lesznek. 1938-ban országosan is bevezették 44 órás, majd 1940-ben a 40 órás munkahetet. Nyugat Európában a folyamat – a munkaidő csökkentése – messzebbre jutott: immár a 40 óra alatti munkahét, a heti 37-38 óra a jellemző.
A legmesszebbre Franciaország jutott a munkaidő általános csökkentésében, 2000-től fokozatosan bevezették a 35 órás munkahetet. Az intézkedés eredményeképp a francia statisztikai hivatal (INSEE) adatai szerint közel 350 ezer új munkahely jött létre. Ezek létrejöttét az állam is segítette kedvezményekkel; a vállalatoknak nem okozott nagyobb pénzügyi problémákat a rövidebb munkahét bevezetése. Igaz, a francia konzervatívok támadják a 35 órás munkahetet – ellentmondásos módon azzal, hogy növeli a munkanélküliséget. Sőt, a jelenlegi francia szocialista kormány is támadja, többek között ezért is vonultak franciák százezrei tüntetni az utcára. Ez nem a 35 órás munkahét kudarca, hanem inkább a „harmadikutas” baloldal válsága.

Bár mindig voltak és lesznek, akik visszaforgatnák az idő kerekét, illetve egyoldalúan kedveznének a nagyvállalkozóknak – emlékezetes annak a magyar nagyvállalkozónak az esete, aki néhány éve a hatnapos munkahét újbóli bevezetését javasolta – a jövő a munkaidő-csökkentésé.  A statisztikák egyértelmű összefüggést mutatnak: azokban az országok termelékenyebbek – és jobban fizetettek – a munkavállalók, ahol kevesebb időt töltenek a munkával. Svédországban jelenleg a 30 órás munkahét bevezetésével kísérleteznek, biztató eredményekkel: az első tapasztalatok szerint javult a dolgozók teljesítménye és egészségi állapota.


 

A négynapos munkahét 180 fokos fordulatot igényel a foglalkoztatáspolitikában is: a közmunka helyett az átképzést, a mobilitási és lakbér-támogatást, az álláskeresőnek nyújtott személyre szabott támogatást, mentorálást kell középpontba helyezni, hogy a várhatóan tömegesen létrejövő új munkahelyek ne maradjanak betöltetlenül.

Tegyük hozzá: egy ilyen intézkedés nagymértékben növelheti a jelenleg külföldön dolgozó magyarok visszatelepülési kedvét is, így enyhítve az egyes régiókban, illetve ágazatokban tapasztalható munkaerőhiányt is.
A vállalatoknak a munkaidő-csökkentés – bár a termelékenység növekedése részben ellensúlyozza a munkaóraszám csökkenését – munkaerőköltség-növekedést jelenthet. Minthogy azonban az egy órára jutó hazai munkaerőköltség nemzetközi összevetésben igen alacsony – a németének például a negyede, de a szlováknak is csak a 80 százaléka, s kisebb a lengyel és cseh munkaerőköltségnél is –, a hazai munkaerő ára még mindig bőven „versenyképes” marad majd.

Kétségkívül, a munkaerőköltség-növekedésnek lehet némi inflációs hatása, ám ez általában véve is vállalható ár, mérlegelve az intézkedés pozitív hatásait, a jelenlegi deflációs időszakban pedig ez a veszély csekély.

A négynapos munkahét programja nem egyetlen intézkedésből áll.

A munkaidő-csökkentés megvalósulhat az atipikus foglalkoztatás terjedésén keresztül is, vagyis a „négynapos munkahét” bevezetése támogatja a részmunkaidős foglalkoztatást, a távmunkát, a rugalmas munkaidőt stb.; ezek szabályozása is reagál majd a változásokra. De természetesen mindezt a munkavállalói jogok erősítésével párhuzamosan hajtjuk végre.

Betiltjuk a munkaidő utáni rendszeres dolgoztatást. A főnök nem dolgoztathatja munkaidőn túl a beosztottjait, a szabadidőnek el kell válnia a munkaidőtől. A munkahelyi stressz, amely beszivárog az otthonokba is, hozzájárul a keringési és daganatos betegségek terjedéséhez, az életminőség romlásához. Biztosítjuk az offline élethez való jogot! Hosszabb távon a munkáltató is jobban jár kipihent emberekkel.

El kell törölni a pótszabadságok bonyolult rendszerét: mindenkinek egységesen 30 nap járjon évente!

Ez esetben a mindenkinek ugyanannyi valóban méltányos elosztást jelent; a jelenlegi rendszer teljesen irracionális. Az idősebbek több szabadsága rejtett ellenösztönzőt is jelenthet a foglalkoztatásuk ellen. Semmi sem indokolja a közszféra eltérő szabadságszabályait. Az életkori és egyéb pótszabadságok, még a gyermek után járók is – eltörlendők. A rendszert fölöslegesen bonyolulttá teszik, rejtett ellenösztönzést jelenthetnek alkalmazáskor épp a kedvezményezetteknek, bonyolultságuk miatt kevéssé tartják be, és a dolgozók sem kérik számon eléggé. Mindenkinek 30 nap: egyszerű, egyértelmű, méltányos.

Legalább 15 nap szabadságot a munkavállaló által megszabott időpontban lesz kötelező kiadni.

Két hét kell a valódi, feltöltő pihenéshez, s ezen túl is vannak olyan élethelyzetek, amikor a munkavállalónak éppen akkor van szüksége a szabadságra. Jelenleg 7 napot vehet ki saját döntése alapján a munkavállaló.

Kiszámíthatóbb munkaidőt! Ma túlzottan nagy a szabadsága a munkáltatónak a munkaidő szervezésben, és ezt gyakran a munkavállalók sínylik meg. Szűkíteni kell a munkáltatók mozgásterét a munkaszervezést, a munkaidő beosztását illetően, mert családokat tesz tönkre az egyoldalúan munkaadó-párti szabályozás.

A munkavállalók erősebb érdekérvényesítése és ezáltal jóllétének növelése érdekében helyre kell állítani az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) intézményét, meg kell erősíteni a szakszervezeteket, és általában véve: vissza kell vonni a Munka Törvénykönyve 2012-es változtatása során a munkavállalók jogait csorbító intézkedéseket.

A munkaidőről szóló és más rendelkezések betartásának ellenőrzését az OÉT alá rendelt, és eszköztárában is megerősített munkaügyi felügyeletnek kell végeznie.

 

Gyere, csatlakozz és csináljuk meg!

Mert mindenki számít!